Mivel mostanában nagyon érint és érdekel a fogyás a sport, rengeteget olvastam különféle fogyókúrás blogokat, futóblogokat, statisztikákat stb.. ami ezt a témát érinti.

Igazából a statisztikák nem megdöbbentőek (50% feletti a túlsúlyosak aránya) hiszen elég kimenni egy strandra és láthatjuk, hogy a megszalonnásodott anyukák a sörhasú papákkal tömik egész álló nap a majmot, mert az még kell. Persze a gyerek is ész nélkül tolja a különböző strandkajákat -amiket szerintem nincs ember a földön aki ne szeretne-, de nem szól nekik senki??? nem elég hogy a saját testüket el...ták, ugyanezt a példát mutatják a gyereküknek?

Hogy nálam mi a helyzet?

Én világ életemben sportoltam valamit. Anyu imádta hogy jó étvágyam van, nem úgy mint a tesómnak, akiben 3 kanál levest is úgy kellett beletölteni. Viszont Anyu azt is tudta, hogy nem etethet ész nélkül, ezért állandóan hurcolt valamilyen edzésre (atlétika, kajak, röplabda- utóbbi NB2es szinten 6 évig). Ettől függetlenül világ életemben volt rajtam 3,4,5 kiló plusz ami pont tönkretette a kamaszkoromat, az önbecsülésemet és az önbizalmamat. A szalagavatós videó és fotók láttán döbbentem rá arra, hogy nem is vagyok mamut az állandóan fikázó osztálytársnőimhez képest, sőt, a fejem miatt talán még vonzóbb is vagyok mint ők.. De ezzel elveszítettem 4 évet....

18 és 25 éves korom között  klasszikus szezon sportoló lett belőlem, egy olyan időszak volt, amikor kibe... intenzíven sportoltam, kb 10 hónapig heti 5-6 edzés, semmi edzésterv, vagy külön kaja, egyszerűen élveztem hogy napi 1,5 órás kondi-stepeket nyomhatok, és utána volt hogy még futottam is fél órát. Semmim nem lötyögött, a röplabdás kondim is visszatért, újra 6 kockás volt a hasam, a seggemen megállt a pohár, a narancsbőrnek hírét sem ismertem. Aztán eljött az az időszak, hogy egyszerűbb volt beülni valahova egy koktélra, vagy elmenni egy igazi piázós, fehér foltokat agyban és máshogy hátrahagyó buliba, mint saját magammal foglalkozni. Egy évig tartottam a kondit, aztán  kezdtem lefelé menni a lejtőn.

Jött a nagy szerelem 25 évesen, akkor megint összekaptam magam kb 65-68 kiló lehettem (nekem a 62,5 kg az álomsúly), de az elkényelmesedés, közös randi vacsik után jött aminek jönnie kellett, a 15-20 kiló felesleg. Az én pasim nem kertelt, megmondta, hogy szarul nézek ki, neki ez nem teszik, szeretné visszakapni azt a testet amilyen voltam az első találkozásunkkor. Válaszút elé állított, lefogyok, vagy vége mindennek. Nem volt nekem így is tetszel anyukám, nem volt kibúvó. Szerencsés vagyok. De persze magamnak is nagyon nehéz volt beismernem, hogy konkrétan kurva szarul nézek ki, hiszen én tök kiegyensúlyozott személyiség vagyok, és ez a téma valahogy nem érintette meg a lelkem, hisztik sem nagyon voltak, nem kövéreztem le magam, csak elbújtam az egyre nagyobb és nagyobb ruhákba.

Persze nem lett szakítás a vége a dolognak, hiszen mindketten! akartuk ezt a kapcsolatot, de volt szeretet és szexmegvonás, érzelmi zsarolás, dac, düh, csakazértis mindkét részről.

Aztán 2010 év végén elindult bennem valami, és a tavalyi évben már havi 8-10 alkalommal látogattam a konditermet, vagy aerobikon voltam vagy futottam. De valahoyg nem ment... talán mert nem is hittem benne hoyg sikerülhet.

A nagy, végső és végleges elhatározás mégis a lifetilt miatt alakult ki, amikor megláttam Vivient. Ha levágjuk a fejét, akkor az az én testem:))) Soha nem találkoztam még olyan lánnyal, akivel ennyire hasonlítana az alkatunk.
És neki sikerült!!!!!!!

Akkor voltam 87 kiló, ma 79. És szerintem a pasim milliószor boldogabb ettől, mint én:D

Ma egyedül voltam futni. Ami nekem még mindig nagyon nehéz, nagyon kell koncentrálnom, hogy ne álljak meg, ne csaljam le... ilyenkor csak megyek előre és próbálok másra gondolni.. a mai etap 39 perc volt. Hozzáteszem 31 fokban:) lehet hogy lassan mint a mamik, de körbefutottam teljesen.

A mai kilengés után azt hiszem agyban megint a helyemen vagyok és én leszek a legszebb 75kilós (vagy még annál is vékonyabb) menyasszony:)))