Túl két sziget körön az elmúlt két estén. Ma torna Zsuzsinál a Gildában, lehet egyedül megyek, de az is lehet Évi kitart és jön velem ma is:)

Kedden este, tök tuti volt a futás, kb még egy kört is tudtam volna futni, minden megerőltetés nélkül. Tegnap tragikusan teljesítettem, mint saját öreganyám, olyan tempóban nyomtam, de legalább egyszer sem álltam meg, utána még nyomtam volna párat a szabadtéri teremben, de a 3/4-ét már elbontották !? vajon milyen elgondolásból, nem is értem.. Amikor olyan tömeg van  a szigeten, hogy inkább még egy sávot kéne építeni a futóknak...

Azért csináltam pár fekvőt meg hasaztam, mire hazaértünk hulla voltam:) Nem is kellett altatni:) Nulla vacsi, csak egy limonádé volt miközben kiválasztottuk a novemberi wellnessezés helyszínét:)

A ma reggeli mérlegelés már hozta amit vártam, 79,2re lement megint, ami nagyon jó, mert újra úton vagyok:)

Tegnap motivációként bevásároltam a mangooutlet.com-ról, pusz leadtam a rendelést a varrónőnél:))

Amúgy nagyon sokat beszélgetünk mostanában a csajokkal a nőiességről, a kapcsolatokról, gyerekekről, és nagyon durva, hogy az ember mi mindenről képes lemondani az évek alatt, mennyi JÓ szokás a háttérbe szorul valami más miatt.És persze semmi sem arany ami fénylik, a csodásnak hitt párkapcsolatokról is mindig kiderül, hogy néha szar van a palacsintában.

Mi miatt? Pont azért, együtt élve a srácok már nem azt a szingliségében kiteljesedő, állandó randikészültségben álló, csini gondtalan lányt kapják, mint akit 5-6-7-8 éve megismertek, mindig fasza ruhákban, jó hajjal, selymes bőrrel, hanem egy bepunnyadt, aznap már kétszer lehányt anyukát, akinek néha már azért nincs kedve kinézni valahogy, mert kb nem jár felnőtt társaságba, a gyerek után meg rohangáljon platformban és szoknyában az akinek 6 anyja van.

Hol az arany középút? Nem tudni. Mindenesetre irigylésreméltó a csajok ehhez való hozzáállása, amig egyikükkel futunk/tornázunk, a gyereket az apuka fürdeti, altatja. Már csak azt kellene kitalálni, ha felváltva járnánk mozogni (egyik nap mi, a másik nap a fiúk), hogy mikor jutna EGYMÁSRA idő úgy, hogy éjfél előtt ágyba kerüljünk...

Amúgy hálistennek úgy érzem lassan sikerül lelépnem arról az útról, amiről annyiszor szó van a liftilten -ami még mindig nagyon inspiráló, bár már nem vagyok úgy rákattanva-. 

Nem zabálok este/reggel/napközben csak azért mert megérdemlem. Az új ruhákat, szebb testet, újra fellobbanó SZERELMET érdemlem, nem az érzelmi evést. Az, hogy az esküvőnkön láttam Rajta, hogy totál odavan. Igenis kellett az álomesküvő feelinghez  a minusz 9-10 kiló. 

A héten pl. kifejezetten csinos és nőies cuccokban jöttem dolgozni, kb mint ahogy szinházba megy az átlag. És komolyan mondom jól esik, bár mióta rajtam a gyűrű, már nem flörtölnek velem az ügyfelek:)))

2010 telét -mivel akkor még kötelező volt a formaruha- egy sídzsekiben és farmerben nyomtam végig, kb smink és frizura nélkül, majdnem 90 kilósan. Igy utólag visszagondolva: teatttttyaúúúristen!!! Csodálkozom, hogy valaki nem pofozott fel!